Blues a kedvem, de senki…

eles-gabor-trio-press3

22 ápr Blues a kedvem, de senki…

Az este – számomra mindenképpen – nagy meglepetése az Éles Gábor Trió volt. A 2009-ben alakult banda mára mindenképpen a hazai progresszív rock-blues egyik megkerülhetetlen formációjává nőtte ki magát. Éles Gábor, a névadó zenekarvezető- gitáros- énekes- zeneszerző jazzt tanult, majd kialakította saját zenéjét: a blues, a jazz, a soul, a progresszív, a funky és a groove ötvözetét. A műsor zömében Gábor saját szerzeményeiből állt, melyeket angol nyelven énekelt, többek között a saját élményéből ihletett Family and Friends címűt, melyben egy autóbalesetét követő lelki traumáit dolgozta fel.

Amikor megszólalt a banda, rögtön a ’60-as évek végi Cream, a ’70-es évek eleji Mick Abrahams vezette Blodwin Pig soundját véltem felfedezni. Igen, ahogy Jack Bruce mondta annak idején, miszerint „Clapton-nal egymás ellen játsszuk a szólamokat”, ez itt is tettenérhető volt. Éles nemcsak profi, több műfajban otthonosan mozgó és alkotó gitáros, hanem ragyogó hangja is hozzájárul a kitűnő produkcióhoz. Talán egy-egy refrénvégi terc a kollegák segítségével még teljesebbé tette volna a dalokat. A progresszív rockokban, a lassú bluesokban, de a sodró lendületű funky számokban is magabiztosan, mesterien játszott hangszerén, ám az improvizációk voltak azok, amelyek végleg lenyűgözték a hallgatóságot. Sohasem betanult panelekkel dolgozott – volt ilyen élményünk később! -, valamennyi szólója egyedi, nehéz, súlyos, a helyén lévő, zeneileg igényes volt. Egyik lassú bluesában Rory Gallagher Sugar Mama gitárszólójának hangulatát véltem felfedezni, ami a nyers blues egyik utolérhetetlen gyöngyszeme. S ha már a Three Sound- hangzásra utaltam, két Jimi Hendrix számot is eljátszott nekünk a trió: a Woodoo Chile-t és az alaposan átdolgozott Purple Haze-t. […]

forrás: Vaskarika

No Comments

Sorry, the comment form is closed at this time.